Lapszél

A díjazottak listája mindenki számára elérhető.

Szervezési problémákból bőven akadt a pár nap alatt.
Egyszer: miért kell a dokumentumfilmeket szerdán, csütörtökön, főleg munkaidőben vetíteni? A szakmának szólank? Akkor miért kell sok millió forintért bérelni nekik helyszínt, miért nem jó a szakmának mondjuk egy kisebb mozi egy-két terme? A közönségnek szólnak? A közönség javarészt valamiféle munka tevékenységgel keresi meg többek között a mozijegyre valót is, szóval a szerda tizenegy óra nem túl jó választás. Dokumentumfilmek megtekintésére amúgy sincs túl sok lehetőség. Igazi kultúrsznobok a Dunán néha elcsíphetnek egyet-egyet, vagy elmehetnek egy spéci fesztiválra megnézni a felhozatalt, de akkor minek vetítik őket a szemlén. Értem én, hogy a dokumentumfilmesek nem akarnak külön szemlét, hiszen így sokkal kisebb közönséghez jutnak el, de így meg minek ott lenni?
Könnyen el tudnám képzelni, hogy egy mozi a következő hetekben leadja szépen sorban a dokukat, esténként, emberi időben. Vagy mondjuk a tévé.
A Duna ugyan szemezgetett az idén a kisjátékfilmekből, tavalyiakból és ideiekből, de miért kell a magyar film napjait a szemle idejére tenni, amikor a potenciális közönség amúgy is ott ül valamelyik moziban?
Szóval az van, hogy a szakmai szervezetek és egyéb kultúrmecénások adják a pénzt a dokumentumfilmekre, csak azzal nem foglalkozik senki, hogy mi lesz a kész termékkel. Minden kezdő marketinges, producer és szakbarbár tudja, hogy a termék előállítása még nagyon az első lépése egy értékesítései folyamatnak.
Nem vagyok a dokuk ellen. Sőt, minél többet, jobbat, érdekesebbet. De ne így, fiúk, ez így nem fair.

Másrészt: a program, a katalógus, az információk, a reklám. Hát, egy nagy nulla. Hivatalosan kedden indult a szemle (majd volt egy megnyitó csütörtökön), de katalógus valahogy csak szerda estére lett. Na, kedves állítsd össze a programodat a hétvégére pusztán a filmek címei alapján.
Miért nem lehet íratni egy egyszerű programot, amibe beikszelem szépen, hogy mely filmek érdekelnek, legkorábban hány órától érek rá, nem, nem akarok az Uránia mozi és a MOM között flangálni, mert se autóm, se kedvem az utazáshoz - megnyomom az entert és a program elkészíti az egyéni programtervemet, ahol egy-két kattintással meg is vehetem online a jegyemet, ki is nyomtathatom csinos kis excelben az időpontokat és egyebeket. Asszem, a XXI. században ez nem olyan nagy kérés.

Harmadrészt: csapnivaló technika és szervezés. Rossz képminőség, fülsüketítő hangosítás, kongó Kongresszusi Központ, fél órás késések (off: kijöttünk egy kisjátékfilmes blokk utolsó filmje előtt, hogy elérjük a Vadlányt, majd fél órát álltunk a terem előtt, mert technikai átállás volt folyamatban... brrrr).

A legszebb a tegnapi dunás interjú volt egy nagyon okos főmuftival, akinek hiába tett fel a szervezésre vonatkozó tényleg kínos kérdéseket a riporter, mintha agyalágyultaknak válaszolna: pökhendi volt, lekezelő, mellébeszélő, mintha politikus lenne, nem filmes szakember. De elgondolkodtam, hogy lehet hogy tényleg nem ő a hibás. Csak egyszerűen arról van szó, hogy nem kell azt hinni, mindenhez értünk. Aki a filmhez ért, az csináljon filmet, és ismerje fel, hogy a rendezvényszervezés egy szakma, vannak akik értenek hozzá, tessék áfás számla ellenében megbízni őket és akkor lehet a szakmai dolgokra figyelni, a puccparádéra és a vörös szőnyegre. Akkor lehet, hogy nem lámpalázas, az utcáról behívott kislányok olvasnák fel a felkonfot, hanem uram' bocsá szinisek vagy hasonlók.
A szemle két, öt perc késéssel érkező poénja:
Elsőként fogadják szeretettel a Hogy elérjek a napsütötte sivatagig című filmet (a cím helyesen: Hogy elérjek a napsütötte sávig (ha már Petri Györgyöt nem olvasunk, legalább a bevezető szöveget illene előtte))
Illetve: filmsál akció, adakozzunk a Borsod megyei Sajtókaza szegényei számára (a helység neve helyesen: Sajókaza) - pedig ezt minden filmvetítés előtt elmondta valaki...

Azért ne higgyétek, hogy csak mérgelődtem a szemle alatt, filmet is néztem, ha már.

Az én toplistám:

1. Mama (r. M. Tóth Géza)
2. Napszúrás (r. Horváth Lili)
3. Papírrepülők (r. Szabó Simon)
4. Alena utazása (r. Ujj Mészáros Károly)
5. Valami Amerika 2 (r. Herendi Gábor)

Még mielőtt felmerülne valakiben is az ellenkezője, láttunk nagyjátékfilmeket is. A következőket: Utolsó idők, Apaföld, Kaméleon, 1, Majdnem szűz (ezt mondjuk jó régen, ez tetszett), Vadlány - Boszorkánykör. A kisjátékfilmek (a listában szereplőkön kívül is) összességében nekem jobban tetszettek, bár ott is voltak egyenetlenségek.

A dokukat bepótolom majd, ha tudom, jövőre megint elmegyek, de azt hiszem, csak kisjátékfilmekre vagyok hajlandó beülni.
 

Szinte minden blog azzal indul, hogy az első bejegyzésben csinos ki indoklást tesz(nek) közzé a szerző(k) a kiváltó okokról.

Mi nem fogjuk ezt tenni. Ha valaki ismeri az Író Akadémiát, akkor nincs rá szükség, aki pedig nem ismeri, az nézzen vissza időnként és a bejegyzésekből majd kirajzolódik egy kép.

Van azonban néhány dolog, amit a működéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni.

Hármasszabály:

(a lista bővülhet a működés tapasztalatainak függvényében)

1. A blogot (egyelőre) ketten írjuk, a bejegyzések a saját véleményünket tükrözik, semmiképpen sem tekinthetőek a Magyar Író Akadémia hivatalos állásfoglalásának.
2. A hozzászólásokat szűrjük, tartalomért nem moderálunk ki egyet sem, de stílusért igen, szóval a felmenőinket és egyéb transzcendentális lényeket kéretik mellőzni a szövegből.
3. Bárki küldhet nekünk vendégposztot, akár hallgatónk az illető, akár olvasónk, szívesen közzé tesszük, ha megfelelő színvonalúnak tartjuk.